Pókember 1962-ben jelent meg először - Amerikában. Az élelmes országok gyorsan lecsaptak rá, így a 60-as években már rengeteg más országban is lehetett Pókembert kapni, a 70-es évekre pedig már szinte minden nyugati országban. Mi ugye kicsit kimaradtunk belőle, így csak a 80-as évek végére kaphattunk belőle ízelítőt.

De lássuk, hogy néztek ki a Pókemberek máshol.

Anglia lenne a legkézenfekvőbb hely, hiszen az amerikaihoz képest változatlan külsővel jelentehett volna meg a képregény (elég lett volna csak a kész nyomott példányokból elkérni pár tízezret), ennek ellenére valamiért nem merték bevállalni a változatlan kiadást egy jó darabig. A 60-as években olyan kiadványuk volt, amely fektetett A/4-es méretű és fekete-fehér volt, színes borítóval - és hetilap. Egy A/4-es oldalon két oldalnyi képregény kapott helyet, vagyis kisebb méretű volt. Csak az első rész volt Pókember, további 3 pedig más és más képregények. Mind 10 oldallal, vagyis csak egy fél történetet tartalmazott mindenből. Emellett volt egy saját Pókemberük is, szintén fekete-fehérben, az így nézett ki:

Az újabb angol kiadásokat már az olasz Panini cég felügyeli, ami annyit jelent, hogy a formátum megegyezik az olasszal: kemény borító, 3 történet egyben, jó minőség (épp olyan, mint a mi Hihetetlen Pókember 27-es számunk). Az Astonishing Spider-Man címet viseli.

Németország. Ők is a 60-as évektől adnak ki Marvel képregényeket. Érdekesség, hogy talán náluk ment mindig is a legjobban a képregény kiadás, mert annyi utánnyomás, különszám és album jelent ott meg, mint sehol máshol. Ráadásul minőségben köröket vertek mindenkire - még az eredeti amerikai kiadásra is, így néhány látványosabb történetet (mint például a Maximum Carnage) érdemes volt németül is megszerezni.

A 60-as években már elindították a Pókember-sorozatukat, amelyből még a sorozat futása alatt elindult egy újranyomás. Én a 90-es évek legelején voltam kinn először Bécsben, akkor láttam, hogy a 60-as években indult sorozatuk mellett megy ez az újranyomás is, kicsit modernebb minőségben, de majdnem változatlan formában. Emellett kiadtak még úgynevezett zsebkönyveket (elképesztően minimalista fordítással, mert nem kicsinyítették le hozzá a betűket, hanem helyette sokszor egy mondatot egyetlen szóval helyettesítettek), A/4-es albumokat fényes lappal, plusz a havi füzet és az újranyomás, de már a gyűjteményes könyvekből is volt néhány. Igazából akkor döbbentem meg, amikor láttam, hogy elkezdték kiadni németül a Marvel Masterworks HC-ket, vagy amikor láttam, hogy például a Kraven Utolsó Vadászatát kiadták először füzetben, majd albumban, utána gyűjteményes TPB-ben, és még HC-ben is.

Talán Németország és Ausztria volt az utolsó, ahova az olaszok is betették a lábukat, mert miközben már minden környező országban ők vezették a kiadásokat, a németekhez csak az utóbbi 10 évben jutottak be.

Az első borító a legújabb kiadásuk, amely nagyjából a Klón sztorik idején indult. Itt már vastag borító van, a tipikus olasz minőséggel, 48 oldalon.

A másik borító a 60-as években indult sorozatukból való, de már a 90-es években, a Maximum Carnage egyik része. Érdekessége, hogy a borító és a belső oldalak semmiben nem különböztek egymástól minőségre, vastagságra.48 oldalasak voltak.

Ha már ennyit emlegettük az olaszokat, jöjjenek ők. A németek után a legtermékenyebb Marvel-kiadók voltak (és maradtak). Nekik is volt a régi sorozatuk mellett egy újrakiadás, amely Classic néven futott, de ez az újranyomás éppen olyan minőségű volt, mint a rendes havilapjuk. Ráadásul éppúgy 3 rész volt mindegyikben, és még a Classic 50. száma is kapott speciális borítót.

Az első a rendes régi sorozatuk, borítóján egy Marvel Team-Up sztorival.Mellette a Classic egyik száma.

Ezek pedig az újak, mindkettő a Klón sztori idejéből.

A svédek is nagyon nyomták (höhö), már a 60-as években náluk is kijöttek az első részek. Magyarországon is ehhez a sorozathoz lehetett először hozzájutni, mert a 70-es évek végétől nálunk nyomták a füzeteiket szerencsére.

A legelső Pókemberem éppen ez volt a Rengetővel. Svédül a nyári számok mindig 64 oldalasak voltak, vagyis 3, de nem ritkán 4 történetet tartalmaztak, vagyis nem féltek kihagyni 1-1 oldalt, ha nem fértek bele a terjedelembe. De az általános számok mind 48 oldallal futottak - és 3 rész volt bennük. Mielőtt nagyon csodálkoznátok, abban az időben (a 70-es években) a Marvel Pókemberei többnyire 17 oldalasak voltak.

A második kép a jelenlegi svéd Pókember. Érdemes megfigyelni, hogy ők is, a németek is, meg még néhányan az idő múlásával áttértek a saját "Pókemberükről" a Spider-Manre.

A svéd, a dán és a norvég kiadások nagyon sokáig megegyeztek (mindet itt nyomtatták, így valószínűsíthető, hogy összefogott a három ország, hogy kisebb legyen a nyomdaköltség). Egészen pontosan a Maximum Carnage című 14 részes sztorinál váltak szét, mert az egyikük ki akarta adni, a másik meg nagyon nem.

Az első borító a dán kiadásé (jól látható, hogy megegyezik a svéddel), a második pedig az úgynevezett Atlantic Special, amely szintén ebben a három országban jelent meg vastag borítóval, enyhén kisebb méretben, mint a havi füzetek (pontosan megegyezik a mérete a Kingpin-kiadványokéval, sőt, innen nyúltuk a méret-ötletet).

Jöjjenek a hollandok: róluk túl sok újdonságot nem tudok mondani, mert a magyar semices kiadás gyakorlatilag tőlük vett át mindent. Sokáig 32 oldalas füzetekben mentek a sztorik, de mindegyik címnek volt saját külön füzete, vagyis volt külön az Amazing történeteknek, külön a Spectacularnak és külön a Web of-nak. A maradék helyet pedig pontosan úgy egészítették ki, ahogy mi (vagyis épp fordítva, a Semic vette át tőlük változatlan formában a kiadás jogait): 10 oldalon egyéb Marvel képregényeket helyeztek bele.

Aztán amikor mi is, ők is átálltak a 72 oldalas formátumra, vagyis egybe rakták a 3 címet, és egyben adták ki őket.

A finnek is sokáig a svéd-dán kiadást követték, aztán egyszer csak ők is váltottak.

Érdekességképpen itt a görög és egy mexikói Pókember is, amelyekről semmit sem tudok. Illetve annyit igen, hogy a görög minősége olyan, mintha nem vették volna meg a jogokat, hanem fénymásolták volna az eredetit...

A spanyolról is csak annyit tudok, hogy jó régóta van náluk Pókember, de a klasszikus történetek kiadása sorra megbukott náluk. Aztán valaki kitalálta, hogy 24 oldalas fényes lapú füzetekben kiadják a klasszikus Lee-Romita korszakot, ami viszont kedvező fogadtatásra talált, és azt ki tudták adni havi rendszerességel. Mindegyik szám közepén (hogy kitöltse a 24 oldalt, hisz azok a képregények mind 20 oldalasok voltak) az adott borító volt kétoldalas "poszterként" (néha a Marvel Tales újrakiadás borítója ugyanúgy).

Végezetül, csak érdekességképpen, egy volt csehszlovák Pókember, akik viszont utánunk indultak, sőt, a mi kiadásainkat nyúlták le, amire némiképp büszke is voltam, mert akkoriban már én válogattam a kiadásra kerülő történeteket. Cserébe én meg lenyúltam tőlük az Amazing 365 borítóját (nálunk a 107. szám), mert a benne lévő Gyík-történetnek eredetileg nincs rajzolt borítója, lévén, hogy jubileumi szám volt, hanem egy hologram került rá - éppen az, ami nálunk az 50. számunkra. Az ötlet tőlük jött, hogy ez lehetne a borító, sőt az ő borítójukat vittem be a Semichez anno, szkennelésre.

Habár ez a borító eredetileg az Amazing Spider-Man 400. számának a borítója volt (más háttérrel), de az Amazing 361-362 (fele) van benne 32 oldalon (nálunk a 102-103. szám).