Miért szeretjük a Marvel mozikat? Azon túl, hogy pergő képkockákon is átélhetjük azt, amit álló képkockákon már megismertünk, ezeket a filmeket leginkább a szerethető karakterek, a csúcsra járatott akciójelenetek, a laza humor, és az izgalmas történetek teszik kasszasikerré. Ezekkel pedig az új Thor film sem fukarkodik.
Az előzetesekből már többé-kevésbé összerakható volt a Ragnarok sztorija. Hela személyében megjelenik Asgard legújabb megszállója, aki egy pillanat alatt leigázza az istenek városának erőit, Thort pedig egy távoli bolygóra száműzi, ahol gladiátorként találkozik egy másik Angyallal, a hihetetlen Hulkkal. Egy baráti ökölpárbaj után a két Bosszúálló összefog, hogy együtt megmentsék Asgardot a végső pusztulástól.
A film a régiek mellett új karaktereket is bemutat. Megjelenik az erejét vesztett Thor, aki – szokásához híven – a kellő pillanatban azért mégis rájön, hogy ő egy skandináv viharisten, és olyan brutálisan hatalomteli arcát is megmutatja, amilyet korábban még nem látott a moziközönség. Hulk ezúttal a vászonidő többségében nem kicsi és okos, hanem nagy és zöld, így – ezúttal először – Hulkként jobban megismerhetjük, mint Bruce Bannerként. Az ismertek közül Loki kerül még elő, aki egyrészt hozza a megszokott kiismerhetetlenséget, másfelől viszont kiszámíthatóbban kiszámíthatatlan, mint korábban volt. Az új karakterek közül Valkűr lesz jelentős, aki viszont kifogástalanul hozza a megcsömörlött, kiégett és hitét vesztett hőstípust.
Azzal kapcsolatban, hogy a filmben lesznek-e ütős akciójelenetek, már az első pár percben megnyugodhatunk. Két perc is alig telik el a műsoridőből, és Thor már lecsap kétszáz monstrumot, ez az iram pedig a későbbiekben sem lankad. Thor és a Hulk összecsapásától nem csak a filmbéli aréna, hanem az egész moziterem darabokra fog hullani, és amikor Asgardba visszatérve Helával és hordájával kell szembenézniük, az MCU egyik legátélhetőbb csatajelenetét is megkapjuk.
A film gyakorlatilag minden jelenetébe belecsempészte a humort. Ennek többsége vagy a karakterekből és azok kapcsolatából következik, vagy fizikai csetlés-botlásból származik. Mindkettővel ügyesen bánik a film, emiatt a Marvel-humort kedvelők számára a megtekintés közbeni sírva röhögés gyakorlatilag garantált. Másfelől, a „megütöttem magam” jellegű humor mennyiségét talán túlhúzta a film, ezek mérséklésével fajsúlyosabb alkotás lehetett volna a Ragnarok.
Valószínűleg a stúdió is érezte, hogy a visszafogottabb sikert elkönyvelt második rész után egy nagyon nagyon jó Thor filmet kell lerakni az asztalra ahhoz, hogy a karaktert benntartsák az élmezőnyben. Ennek köszönhetően a Ragnarok nem csak az eddigi legjobb Thor film lett, de az egész MCU élvonalába tartozó mozinak is elkönyvelhető. Maximális fordulatszámon hozza mindazt, ami miatt a Marvel filmek sikeresek – az akciójelenetektől dübörög a mindenség, remek érzékkel nyúl a karakterekhez, és mind látvány, mind humor terén remek szórakozást nyújt, mindezt egy teljesen kerek történet keretein belül.