SPIDER-MAN FOREVER: 3. SZÁM
Írta: H. Tomi
1:
1/
Reggel. (Mary Jane felébred, Peter épp felöltözött). P: - Szia, édes.
MJ: - Hová mész?
P: - A Harsonába. Benézek, hátha van valami meló. Este találkozunk. Szeretlek.
MJ: - Én is.
2/
( leng a házak fölött)
P: - Jó lenne, ha lenne valami a számomra. Este lakbért kell fizetnünk és nincs semmi pénzünk.
3/
P: - Akármilyen munka is lesz, nem szalaszthatom el, annyira kell a pénz most. Ha más nincs, akár fel is mosom Jonah irodáját.
4/
P: - Bár jobban meggondolva...
5/
P: - Na jó, ha épp nem tartózkodik benne... !
2:
1/
(meglát lenn egy beugróban három fickót, amint egy idősebb házaspárt molesztálnak) P: - Hé! Mi az ott?!
2/
P: - Hírharsona ide... Hírharsona oda... a barátságos szuperhős leszáll és jelenetet fog rendezni!
3:
(az emberek lenn) -Mi van apuskám... meguntad a tetves életedet?! Azt mondtam ide a zsozsóval, mert...
P: - Mi folyik itt?
4/
- Pókember!!
P: - Ennyit az inkognitómról. Na most... mivel kissé le vagyok gatyásodva anyagilag, mi lenne, ha szépen egymás mellé állnátok, hogy egy rövid hálóval össze tudjalak kötözni mindannyiotokat?
5/
(pisztolyt előrántanak és szétugranak) P: - Nem? Igazából sejtettem... De azért próbálkozni szabad! (elugrik és beszövi a pisztoly csövét)
6/
(azt lerúgja, a másikat lábon lövi a hálóval) P: - Nem ugorhatnánk át ezt a részt? Olyan unalmas már. Folytassuk onnan, hogy összekötözve lógtok le a lámpaoszlopról, én meg elégedetten távozom, hm?
7/
(a harmadikat leüti, a hálóval kirántja a lábát a másodiknak) P: - Bocs azért... de kicsit sietek... nem érek rá mindannyiotokat megkülönböztetett figyelemben részesíteni.
3:
1/
(kifeküdt mindhárom, ott áll előttük) P: - Na, kellett ez nektek? Most nézzetek magatokra. Egy rakás szerencsétlenség.
2/
(odaáll a két idős ember elé, akik összebújva állnak) P: - A sztori nem végződhetett volna happy enddel... , ha nincs a Pókember! Engedjék el magukat, emberek... az előadásnak vége. Ismét a jó fiúk győztek. Minden jóra fordult.
3/
P: - Színes szuperhős jobbra el.
- E-ez nem normális... a Harsonának mégis igaza van!
4/
(újra hintázik) P: - Máris jobb kedvem lett. A mai adag jócselekedetem is megvolt. Valamivel úgyis le kell törleszteni azt a sok aljasságot, amit Jonahnak fogok okozni ma... csak azzal is már, hogy meglátja a képem!
5/
P: - Remélem azok az emberek értesítik a rendőröket. Milyen furcsa képet vágtak, amikor megmentettem őket. Mintha nem értenének valamit.
6/
P: - Kíváncsi lennék mi lehetett az. Na ott is a Harsona.
7/
P: - Leszállás, öveket bekapcsolni... legalábbis a civil ruhámon. Így nem toppanhatok be Jonahhoz... Illetve betoppanhatnék, de ahhoz, hogy azt ledolgozzam, az egész nap is kevés lenne. (átöltözik)
8/
P: - Elégedjünk meg azzal is, ami van (megy be a tetőajtón).
4:
1/
ÚJRA LEÉLHETő ÉLETEK
1. RÉSZ: A MÚLT VISSZAKÖSZÖN
(belép, odamegy Bettyhez) P: - Szia, Betty! Benn van a jóképű főnökünk ma?
B: - Nekünk olyanunk nincs is!
2/
P: - Na jó, akkor kezdjük újra. Tripla J.?
B: - Ott van benn.(mutat az irodára)
5:
1/
(Peter elindul arra) B: - De nem ajánlom, hogy bemenj hozzá!
P: - Miért?
B: - Nagyon harapós ma!
P: - Na ne viccelj! Ez egyszerűen lehetetlen! Ilyen nem létezik! Biztosan csak félreértelmezed a viselkedését!
2/
B: - Peter... !
P: - Ne izgulj, Betts. Már meg sem ismerném, ha másmilyen lenne.
3/
(benyit) P: -Üdv, Jonah! Szép időnk van ma!
J: - Remélem nem az időjárás miatt rabolod a drága időmet, Parker!
4/
P: - Nem, dehogy. Az meg se fordult a fejemben.
J: - Akkor meg mit akarsz? Hoztál képeket?
P: - Hát azt éppenséggel nem, de...
J: - Hogyhogy?! Hát nem azért jöttél, mert fotókat hoztál nekem?? Ide merted tolni a képed fotók nélkül?! Egyetlen nyamvadt, vacak, béna fotó nélkül? Legalább egy verekedésről, vagy valamiről??
P: - Verekedés?
5/
P: {- A francba! Ott voltak azok a banditák, én meg elfelejtettem felállítani a fényképezőmet a bunyó előtt! Ez nem lehet igaz!} Arról ugyan nincs, de...
J: J: - Miféle de? Hoztál, vagy nem hoztál?!
6/
P: - Tulajdonképpen nem... de ha lenne valami megbízatás esetleg...
7/
J: - Semmi sincs! És most kifelé! Nincs időm ingyenélő tacskókra!
6:
1/
(kijön) B: - Na? Nagyon letolt?
P: - Áh, még egész emberi volt... a megszokotthoz képest. De meló az nincs. Pedig nagyon kéne a pénz.
2/
(jön Robbie) R: - Mi az, fiam?
P: - Semmi jó. Most voltam Jonahnál, de nincs semmije a számomra. Pedig láttam ma messziről ahogy Pókember leütött három fickót, de olyan gyorsan történt, hogy mire odaértem, már el is ment.
3/
R: - Mire való a teleobjektíved?
P: - Áh, az... öö... túl messze volt... és emberek is voltak közöttünk... szóval úgyse látszott volna semmi belőle onnan.
4/
P: - De futottam, ahogy csak bírtam!
R: - Ezek szerint az is kevés volt.
B: - Ugye nem lustultál el, Peter? A mai mozgásszegény életmód...
P: - Ugyan... !
5/
B: - Nem tudlak elképzelni nagy hassal! Többet kéne mozognod, Peter!
6/
{P: - Hát ez szép! Pókembernek többet kéne mozognia! És mindez egy ötven kilós lánytól! Na ja!} - Igen... igazad lehet. Majd elkezdek tornázni.
7/
B: - Csak vigyázz magadra, nehogy lesérülj!
{P:- Hmmm! Hol vagy ilyenkor, May néni?} - Majd odafigyelek!
7:
1/
R: - És hogy nézett ki Pókember messziről, Pete?
P: - Ho... hogyhogy messziről? Hogy érted ezt... ?
2/
R: - Hát, hogy milyen volt? Hogy viselkedett? Milyennek tűnt?
P: - Ja, úgy? {- Aranyos volt... szép... } Semmi különös... ahogy szokott... pár ütés, pár háló, pár poén és már ott se volt.
R: - Hogyhogy hallottad a poénjait, ha olyan messze voltál?
P: - Uh... azt nem hallottam... Csak amikor odaértem, láttam, hogy az a pár, akiket megmentett, mindketten röhögtek!
3/
R: - Röhögtek??
P: - Igen... biztos a poénjain... {- Jobban oda kell figyelnem mit mondok, mert nagy bajban leszek!}
R: - Milyen vicces fiú ez a Pókember...
4/
P: - Aha, én is úgy gondolom! Na megyek... légy jó Robbie!
R: - Szia, Peter.
5/
{P: - Vajon sejthet valamit? Ahogy ezt mondta... ! Annyiszor gondoltam már erre... de azt hiszem sose fogom megtudni.} {- Robbie rendes fickó. Ha tudja is, ő soha nem fog elárulni engem. Bízhatok benne.}
6/
{P: - Hacsaknem kerítik hatalmukba óriási hatalommal rendelkező lények és kiszedik belőle, haha!} { - Hagyd abba, öregem, ez nem vicces! Türtőztesd magad, jó?}
8:
1/
( kinn a Harsona épülete előtt) P: - Ugyanott vagyok... meló nincs, pénz nincs, este lakbér, pénz nincs, na jó. Hogy lehettem olyan ütődött, hogy elfelejtettem felállítani a fényképezőmet, mielőtt nekiugrottam annak a három rosszéletűnek? Most mi a túrót fogok csinálni?
2/
P: - Nincs más, nézzünk valami fotóznivaló után.
3/
(Jill toppan elé) J: - Szia, Peter!
P: - Jill? Szia. Te meg mit keresel itt?
4/
J: - Hé, nem a tied az utca!
P: - Oh, bocs, nem úgy gondoltam... nem így értettem.
J: - Tudom. Csak vicceltem. És a kérdésedre válaszolva- az apámat.
5/
P: - Miért?
J: - Semmi fontos. Csak pár dologban érdekelne a véleménye.
P: - Engem is.
J: - Tessék?
P: - Áh, semmi...
6/
J: - Veled mi újság? Melót kerestél?
P: - Igen, de semmi eredmény. És estére eléggé kellene a pénz.
7/
J: - Ha nem találsz semmit estig, esetleg modellt állok neked pár kép erejéig...
P: - Milyen pózban?
9:
1/
J: - Vigyázzon, Mr. Parker... veszélyes területre tévedt...
P: - Igyekszem visszatalálni...
2/
J: - Na jó legyél!
P: - Te is... és kösz, mindenesetre.
3/
Később...
P: - Órák óta hintázok a városban és semmi! Még egy beszakadt köröm miatt sikoltozó nő sincs sehol!
4/
P: - Ha ez így megy tovább, feljelentést teszek a bűnözőegyletnél, hogy...
5/
- ÁÁÁÁÁHH!
P: - Egy sikoly! Megmenekültem!
6/
(felülről lát egy szőke nőt, aki egy férfit üt esernyővel) - Beszakadt a körmöm! Ez nem lehet igaz!
P: - Ilyen nincs! Ilyen egyszerűen nincs! Most fotózzam le ezt?! Vajon ezért mit fizetne Jonah? Legfeljebb a családi rovatba lenne jó.
7/
P: - Végem van. Pedig milyen jó lett volna, ha ez Sikoly lett volna! Már meg is lenne a pénz a lakbérre! Csak betömöm a száját, beleverem a betonba, behálózom és kész is!
8/
P: - Persze megtehetném ugyanezt ezzel a nővel is... AZÉRT egészen biztosan nagy zsozsót fizetne Jameson!
10:
1/
Este...
P: - Hát erről ennyit. Se pénz, se fotó. Akár haza is mehetek. Lesz nagy balhé otthon!
2/
Majd...
(hazaért) MJ: - Szia, Peter! Sikerült valami?
P: - Áh, semmi! Nem volt benn semmi meló és még fotózni is elfelejtettem egy utcai balhét.
3/
MJ: - Akkor ma kemény esténk lesz a lakbér miatt!
P: - Ne is mondd!
4/
Eközben...
(egy árnyékba borult alak ereszkedik le a levegőből) - Most... végre.
5/
- Készen állsz, Pókember? Elérkezett az időd.
11:
1/
Másnap reggel.
(Peter újra öltözik, Mary Jane fésülködik) P: - Nem kis harcomba került kiverekedni még egy nap haladékot a lakbérre. Mekkora felhajtást csináltak egyetlen nyamvadt nap miatt! Ha ma sem sikerül semmit szerezni...
2/
P: - De nagyon remélem, hogy ma sikerülni fog. Nem hiszem, hogy még egyszer végigmennék azon az ordibáláson, amin tegnap.
3/
P: - Mindenesetre igyekezni fogok. Nagyon. Először is irány újra a Harsona. Hátha...
4/
Pár perccel később...
(kisétál a kapun és elindul gyalog) P: - Nagyon szeretném, ha ezúttal lenne valami odabenn! Addig fogok ott állni, amíg nem...
5/
(megjelenik előtte egy ember) - Üdvözlet, fiatalember. Emlékszel rám?
P: - Nem!! Ez nem lehet! Te nem lehetsz!!
6/
- Pedig én vagyok. És ezt vehetem úgy, hogy emlékszel rám, igaz? Persze, hogy is felejthetnéd el... a Túlontúlit?
12:
1/
P: - Te... te mit keresel itt?
T: - Jelenleg téged.
2/
P: - Mit... mit akarsz tőlem? Mit akarhat tőlem egy olyan valaki, mint te? Aki egyetlen gondolattal világokat tud teremteni?*
*lásd az első Titkos Háború 1. részét.
3/
T: - Te segítettél nekem néhány dologban, amikor idejöttem a Földre először.* Most cserébe én is szeretnék adni neked valamit.
*lásd a második Titkos Háborút.
4/
P: - M-mire gondolsz?
T: - Ne félj tőlem, Pókember. Én nem akarok ártani neked.
P: - Ak... akkor mit akarsz? {- Bárcsak meg tudnám állítani a remegésem! De nem könnyű nyugodtnak maradni egy olyan lénnyel szemben, aki egy pillanat alatt el tudja törölni az egész univerzumot! Egész biztosan nem szeretném feldühíteni!}
5/
T: - Elviszlek téged egy olyan helyre, ahová egyedül sose juthatnál el.
P: - Hova? Mi az a hely?
6/
T: - A tegnap.
13:
1/
(Peter áll, a Túlontúli eltűnt) P: - Mi... ? Mi ez? Hova lett? Neee... Ne is akard beadni nekem, hogy csak képzeltem az egészet. Igaz volt minden. Azt mondta, hogy elvisz a tegnapba és...
2/
P: - Hmmm... kíváncsi lennék, milyen nap van ma... Tudom, hogy képes rá. A Túlontúli mindenható. Bármit meg tud tenni, amit akar. Mindent!
3/
P: - És ha nem szédített, akkor ma nem ma van, hanem tegnap. Hol egy újságos?
4/
És...
(fog egy újságot) P: - Igazat mondott! Fogalmam sincs hogyan... de visszavitt egy nappal. De... a holnap tudásával! Miért nem néztem meg reggel a lottószámokat! Többet nem kéne Jameson ronda képét látnom! Áh... ki se bírnám! Fogadjunk, hogy már két hét után hiányozna! Senkit se lehet úgy bosszantani, mint őt!
5/
P: - Viszont akkor... még az esti tortúra is hátra van! Neeem! Azt nem akarom újra! Hé! Hiszen elvileg még a bunyó se volt meg! Ha sietek, még odaérek!
6/
Pár pillanat múlva...
(hálóhintázik átöltözve) P: - Nyomás, Pókfej... nyomás!
14:
1/
És...
(meglátja az embereket) P: - Na szóval, mindenekelőtt felállítom a megbízható automata fényképezőmet.
( felköti a hálójával) P: - Tudom, hogy nem illik beleavatkozni az időáramba, de ezzel mi változna meg, hogy fotózom őket, vagy sem? Ezzel nem avatkozom bele semmibe! És így megúszom az esti veszekedést. Meglesz a pénz a lakbérre!
Azért rendes fickó ez a Túlontúli!
3/
{P: - Hogy is volt? Mit mondtam itt a múltkor? Megvan!} (leugrik) -Mi folyik itt?
- A Falmászó!
{P: - Ennyit a forgatókönyvről.}
4/
P: - Tulajdonképpen ( az egyiket lerúgja éppen) én már meglehetősen bizonyos vagyok ennek az egész cécónak a kimeneteléről, szóval mi lenne, ha... Áh, ez már tegnap is unalmas volt, amikor először csináltuk, milyen lesz most?
- ???
5/
- Ugorjunk rá! Senki sem csinálhat hülyét belőlünk!
P: - Persze, hogy nem! Hisz már azok vagytok! Haha!
6/
(belövi a lábát a másodiknak) P: - Ez tegnap is bejött... ha vicces kedvemben lennék, most azt mondhatnám, hogy milyen pancser, hogy kétszer egymás után bevette ugyanazt a trükköt!
7/
P: - De mivel rendes gyerek vagyok, ezért ma te leszel az, akinek kirántom a lábát, nem a haverod, nehogy azt mondjátok, hogy unalmas vagyok! (belövi a harmadiknak is a lábát és kirántja.) - Remélem értékelitek ezt! ( leüti a másodikat is).
15:
1/
P: - Na, ez is megvolna. Úgy örülök. Maguk nem örülnek? ( fordul az idős házaspárhoz)
- Mi... ööö...
2/
P: - Most már nincs mitől félni. Én megyek a dolgomra, maguk hívják a rendőrséget, elviszik a rosszfiúkat és holnap már csak egy jót nevetnek az egészen! Illetve ma... illetve...
3/
P: - Áh, a francba az egésszel! ( elmegy)
- ???
4/
P: - Na hova is tettem azt a fényképezőt? Benne a rettenetesen jó fotókkal amint a rettenthetetlen Pókember, a hős jótevő, az igazság tántoríthatatlan bajnoka hülyére ver három szemétládát!
5/
P: - Na, itt is van. Benne a ... MI??!
6/
P: - MI??! Nincs benne film?!? Ez... ez egyszerűen nem lehet igaz!! Ez nem lehet! Elfelejtettem filmet tenni a gépbe! Ilyen nincs! Ugyanott vagyok, ahol tegnap voltam! Ahol holnap voltam... illetve... ó, ebbe bele fogok dilizni!
7/
P: - Vajon ez véletlen? Vajon ilyen módon lett megakadályozva valami felsőbb hatalom által, hogy belenyúljak a jövőbe? Vagy tényleg ilyen hülye vagyok? Sose fogom megtudni.
16:
1/
P: - Most mit csináljak? Mit csináljak? Menjek a Harsonába? Minek? Úgyis ugyanaz a cécó lesz újra!
2/
P: - Meló nem lesz, képeim nincsenek, Jonah ordítani fog, kirúg ma is és a nap további részét hálóhintázással tölthetem.
3/
P: - Van ennek egyáltalán valami értelme? Akkor inkább már elkezdem most. És persze másfelé.
4/
P: - Hátha az ellenkező irányba kezdve több szerencsével járok. Nagyon bírnám, mert az esti balhénak még a gondolatára is nagyon rosszul vagyok.
5/
P: - De eltölthetem másképp is ezt a napot, mint tegnap? Lehet, hogy épp így csinálok valami olyat, amit nem lenne szabad.
6/
P: - Na jó, akkor most szépen leülök ide és megvárom az esti balhét. Legalább a hálófolyadékom megmarad.
17:
1/
P: - De persze akkor most jön az, hogy ha itt maradok, akkor meg rámszáll egy galamb, ami különben a zászlórúdra szállt volna rá, amire pont ráugrott volna fentről a Fekete Macska...
2/
P: - ... mire a galamb a rezgéstől felrepült volna és betörte volna a szemközti ablakot, pont fejbeverve vele az ablakon kinéző gyereket, aki kizuhanva meghalna...
3/
P: - ... és aki felnőve alighanem rettenetes pacifista lett volna és megakadályozta volna a harmadik világháború kitörését!
4/
P: - Mondtam már, hogy utálom a "volna" szót?
5/
P: - Miért teszed ezt velem, Túlontúli? Vigyél vissza haza, végre!
6/
P: - Vigyél haza!
18:
1/
(megjelenik előtte a Túlontúli) T: - Hazaviszlek, ha akarod. Abban a pillanatban, ahogy elhagyod ezt az időt, a helyedre ugrik a tegnapi lényed. Készen állsz?
2/
(újra az utcán vannak, civilben, mint az indulás előtt) P: - Hé, hol vagyok?
T: - Itthon vagy. A saját idődben.
3/
P: - Visszakerültem... a mába?
T: - Így van.
4/
P: - De miért csináltad ezt velem? Mire volt ez jó? Minek...
19:
1/
T: - Most elviszlek egy másik helyre. Valahova, ahová egészen biztosan el szerettél volna jutni egész életedben!
P: - Az csak egy meleg ágy...
2/
T: - Viszlát, Peter. Élvezd ki jól a helyet. Valószínűleg életedben soha többet nem juthatsz el oda.
3/
P: - Hova? Hová...
4/
( a Stacy család háza előtt terem) P: - ... viszel?
5/
P: - Hol vagyok? Manhattanben? De a fontosabb kérdés, hogy... MIKOR?
20:
1/
P: - A legjobb lesz benézni a Harsonához, hátha ott megtudhatok valamit...
2/
(nyílik az ajtó, kilép valaki) P: -Nem!!!
3/
P: - Gwen... ??!
G: - Szia, édes. Hogy kerülsz ide? Azt mondtad a Harsonába mész.
4/
P: - Gwen! Ez... ez nem lehet... ez... ó, édes istenem, Gwen!! Tényleg te vagy az? Igen... a Túlontúli képes erre... tudom, hogy képes rá! Ez tényleg te vagy!
5/
G: - Mi van veled, Peter? Úgy csinálsz, mintha évek óta nem láttál volna!
P: - Gwen! Igen... de...
G: - Még csak pár órája, hogy elváltunk Norman Osbornnál, amikor kidobott bennünket!
21:
1/
P: - Mi... ? De... akkor ma... akkor ma van...
2/
G: - Mi? Mi van ma?
